Hármas ügynök
Az Al-Kaida kémje
JLX Kiadó, 2010
Hihetetlen, elképzelhetetlen, elképesztő, döbbenetes, felháborító, vérlázító - e könyv mondanivalóját tekintve lehet válogatni a jelzők között, s voltaképpen mindegyik maradéktalanul ráillik.
Ha bevallottan fikció lenne Lance e műve, minden bizonnyal óriásit bukna a benne leírtak valószerűtlensége miatt. Az ember egyszerűen félredobná azzal, hogy "Ilyen nincs!!! S végképp lehetetlen, elképzelhetetlen, hogy az itt leírtak megtörténhessenek abban az országban, amely - finoman szólva - a terrorizmus elleni háborúba vezette a világot!" Így azonban rémülten látja a szerző bemutatásában, hogy az sokszorosan kitüntetett nyomozóriporter, tehát minden bizonnyal megbízható forrás. Így is nagyon szeretné hinni, hogy amit itt olvas, az nem igaz, hogy nem ennyire tehetetlenek és lehetetlenek a szabad világ vezetőjeként és védelmezőjeként fellépő USA legfőbb nyomozó és terror elhárító szervei. Annál is inkább reméli ezt, hiszen a terrorizmus elleni küzdelem jegyében kényszerítettek rá ma is fennálló rendszabályokat, amelyek megnehezítik az életét, és rengeteg pénzt költenek e harcra - részben kiadások, részben az óvintézkedések okozta költségek révén -, amit végső soron tőle hajtanak be. Akkor legalább ne az legyen, hogy mindez jórészt elkerülhető lett volna, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt Lance itt a kutatásai alapján elmondja, ha az arra rendeltetettek nem olyan kriminálisan rosszul végzik a munkájukat, ahogy itt olvashatjuk. Lance azonban, amint idéztük, sokszorosan kitüntetett nyomozóriporter, s e könyve ezzel kőkemény, nagyon alaposan kifejtett, rengeteg tényinformációt felvonultató, és azokra támaszkodó vádirat. Hogy valójában ki a fővádlottja, azt ki ki döntse el belőle magának.
Sok egyéb közt idézi Clinton elnök szept. 11 utáni kijelentését, miszerint Bin Laden nem volt vádolható 1996-ban - „Nem vádolhattuk őt, mert nem ölt meg senkit Amerikában. Semmit sem tett ellenünk.” -, majd sorolja az ennek ellentmondó tényeket. Ezek, akárcsak a könyv egésze, azt mutatják, hogy milyen érthetetlenül és döbbenetesen rosszul kezelték az arra rendeltetett amerikai bűnüldöző- és nemzetvédelmi szervek e terroristák leleplezését és ártalmatlanítását, milyen sok lehetőségük lett volna, hogy megakadályozzák a további merényletek, s köztük a szeptember 11-i létrejöttét. Számos konkrét ügyet is többé-kevésbé részletesen leír, amelyek során az FBI elegendő információt kapott ahhoz, hogy bin Ladent és/vagy a kulcsembereit lekapcsolhassa, ám különböző okokból, amelyeket szintén boncolgat, ezt nem tették meg. Ezek az okok olykor kicsinyesek, olykor ostobák, a következményeiket tekintve pedig kivétel nélkül megengedhetetlenek. Az amerikaiak láthatták az al-Kaida embereit füstölgő kanócú bombával a kezükben, de inkább mással törődtek.
A könyv főszereplője kétségkívül maga az az amerikai rendszer, amelyben a címszereplő, a társai és a mögöttük állók megtehették mindazt, amiről Lance beszámol, megvalósíthatták a 2001 szeptember 11-i terrortámadást, s ezzel a terrorfenyegetettség szakadékába süllyeszthették a világot. E címszereplő - hajdani egyiptomi arab hírszerzőtiszt - kiképzést kaphatott az elitalakulat Zöldsapkásoknál, ügynöküknek szegődve beépülhetett mind az FBI, mind a CIA szervezetébe, és az orruknál fogva vezethette, kijátszhatta egymás ellen, és kihasználhatta azokat, miközben mindvégig a terroristákat szolgálta. Lance azt is elmondja, hogy a New York-i FBI irodának már a World Trade Center elleni 1993-as robbantási kísérlet (hat halott, ezernél több sebesült, s ha a bomba valamivel nagyobb, az egészet ledönti!) óta bizonyítékai voltak arra, hogy a címszereplő, Ali Mohamed képezte ki a támadást végrehajtó szervet, ám megmagyarázhatatlan okból mégis hagyták, hogy szabadon folytassa még hat évig.
Mindebben a számunkra máig is válasz nélkül maradt kulcskérdés: ha mindez igaz, miért és hogyan történhetett meg, s főként kinek az érdekei tették lehetővé???.
