2010.12.03.

Újpest hőskora képekben (1830 - 1950)

Szerző: Maklári Jenőné

Flaccus Kiadó, 2009

A fogalom legjobb értelme szerinti lokálpatriotizmus megbecsülést érdemlő gyümölcsére példa ez a szép és nagyon tartalmas kötet. Bemutat egy várost, amely önálló létének felívelő szakaszában jelentős szerepet játszott az ország életében, s azzal a történelmében is. Megmutatja, hogyan élt, dolgozott, fejlődött Újpest, hogyan gyarapodott szellemiekben és anyagiakban - s vele természetesen a hon is. Bemutatja korabeli képekben, idézetekben, dokumentumokban, s felsorakoztatott róla nagyon sok hasznos, érdekes adatot, információt. Szerzője tanítónő, és hosszú ideig az oktatási központ vezetője volt, s e könyve bizonyítja azt is, hogy nem is csak lokálpatriótája, hanem elhivatott és alapos krónikása is e városnak.

Nagyon is meggondolkodtató ez az olvasmány. Főszabályként kétségkívül igaz, hogy egységben az erő, ám szerfelett kritikus jelentőségű kérdés, milyen az az egység, amely valóban erőt ad, s milyen, amely inkább elszívja vagy elvesztegeti az egységbe fogottak/kényszerítettek erejét. Nézve-olvasva ezt a kötetet, s visszagondolva az 1950. évet követő fél évszázadra, valószínűleg sokakban ötlik fel, hogy „szegény Újpest, jobbat érdemelt volna!” Mert jóllehet szinte mindig pozitív folyamat, ha egy település a szerves fejlődése révén várossá növekszik, pozitív, ha városként is tovább erősödik, ám az már korántsem egyértelműen pozitív fejlemény, ahogyan a hatalom rákényszerítette Újpestet, hogy a politikai és hatalomtechnikai megfontolásokból felduzzasztott fővárosba beleolvadjon. Újpestet 1950-ben azzal, hogy önálló városból Budapest egy kerületévé tették, olyan szerencse érte, mint a balti államokat, midőn részévé váltak a Nagy Szovjetuniónak.

E kitűnő monográfia felvázolja Újpest kialakulását a kezdetektől, majd részletes képet ad virágzó városi életéről, annak különféle szegmenseiről és fontos szereplőiről. Ehhez érdemes ide idézni, hogy a Révai Nagy Lexikona 1925-ben megjelent kötete egyebek közt már ezt írja róla: „nevezetes gyárváros, melyben nagyszabású gyárak (gép-, elektrotechnikai-, bőr-, szesz-, hajó-, pamutfonó-, kötszövöttárú-, cipő-, hadfelszerelési-, fagyapot-, fémárú-, stb. gyár), egész sora keletkezett, iparát s forgalmát vasúti- és gőzhajóállomása, két villamos vasútja, téli kikötője, posta-, távíró és telefonhálózata jelentékenyen elősegíti. Van több hitelintézete, többféle közművelődési, közhasznú és iparosegyesülete és társulata.” Ha ezt ötvözzük a képpel, amelyet e monográfia a város társadalmi és gazdasági életéről ad, tisztán kiérződik egy meghatározó tényezője annak, hogy miért kellett Újpestnek a beolvasztás sorsára jutnia. Egy önálló, jól működő és fejlődő, erős város kiváló terepet és keretet biztosít ahhoz, hogy a népe - legalább is annak igen jelentős hányada - önálló, magabiztos gondolkodású legyen, polgár azok szerint a klasszikus kritériumok szerint, hogy öntudatos gondolkodású, maga teremti meg az egzisztenciáját, és ebben nem függ a hatalomtól. Újpest önállóságát annak az akkori hatalom akaratával szemben álló hozadékával együtt eltakarították a proletárdiktatúra dicsőséges útjából.

Mindannyiunk szerencséjére ez a kötet korántsem gyászbeszéd. Amint Előszava ki is mondja, e város értékeit nemcsak tiszteletadásként sorakoztatja fel, hanem azért is, hogy Újpest értékeinek felmutatása segítse azokat tovább élni, vagy éppen újjáéledni. Mindannyiunk érdekében reméljük, hogy eléri ezt a hatást - a kötet alkotói ezért igazán kitűnő munkát végeztek.


Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) © 2011, MINDEN JOG FENNTARTVA