2011.05.27.

Szinán építész dühösen dobbantott

Szerző: Varga Zoltán

Hatalomról, emberi kapcsolatokról

Athenaeum Kiadó, 2010

Értelmes közegben az elfogadott vezető presztízsét a beismert hiba erősíti, és nem rombolja.” * „Csaknem bizonyossággal állítható - ha az emberi dolgokról egyáltalán bármi is állítható teljes biztonsággal -, hogy a hatalom személyiségtorzító hatásával szemben az ember nem rendelkezik immunitással.” * „Csak egyszemélyes vezetés létezik. A "demokratikus vezetés" nemcsak maszlag, de fogalmi ellentmondás is. A démosz, a nép nem képes vezetni. Még egy villamost se. Sokaság - és vezetés szempontjából nézve már kettő is sokaságnak tekinthető - semmit se képes vezetni. Nem az esze miatt. Technikailag lehetetlen a dolog.” * „Hatalmi viszonyokat bármilyen módon semmibe venni, leplezni, nyíltan nem vállalni, áldemokratikus maszlagokkal rejtegetni nemcsak teljesen felesleges, de veszélyes is. A hatalmi viszonyok tudomásul vétele nem szolgalelkűség, hanem éppen a realitásérzék jele. Nem is korlátoltság vagy fafejűség - amivel vádolni szokták a rendetlenek a rendhez ragaszkodót. Ez a realitás.” * „A valóban kitűnő autokrata vezetők támaszkodnak munkatársaik tudására, szakértelmére, véleményére. Egyebek mellett éppen ezért kitűnő vezetők! A jó autokrata valódi önállóságot biztosít számukra a maguk területén, segítséget kér a specialistáitól, megvallva, hogy az adott területen ők a jobbak. Hiszen ezért választotta őket maga mellé. A vezetés ebben az esetben is egyszemélyi, autokrata marad. Mert végső soron egyedül ő dönt, és övé a felelősség.” * „A céltudatos, termékeny, jó hangulatú munkacsoport létrehozójának drasztikusan fel kell lépnie a farkcsóválással szemben.”

Varga Zoltán akár már ezzel a pár mondatával is fényesen bizonyítja, hogy kiválóan érti a vezetés mesterségét és művészetét, a könyve pedig igen sok további, módfelett tanulságos megállapítással támasztja ezt alá. Ő úgy mondja, hogy benne az emberi jelenségről beszél nekünk, azt pedig tudnunk kell, hogy eredményesen csak az képes vezetni - kicsiny és nagy léptékben egyaránt -, aki ebben az emberi jelenség igen mélyreható ismeretére támaszkodik. Vezetni, nem pedig egyszerűen diktátori módszerekkel rákényszeríteni valamit az emberekre. Rövid távon ugyan ez utóbbi is hozhat eredményeket, de hatékonyságot szinte soha, annak bizonyosságát viszont mindig, hogy a kényszer alól mindenki igyekszik kibújni, az ilyen vezetőnek pedig szorgosan kívánják a vesztét. Nagyon is igaza volt Harry Truman-nek mondván, hogy „A vezetés az a képesség, hogy embereket rávegyünk arra, hogy tegyék, amit nem akarnának tenni, és ezt még szívesen is tegyék.” Ehhez kínál sok hasznos és izgalmas gondolatot, ismeretet, megfontolást Varga könyve.

Az Athenaeum Kiadó így mutatja be a szerzőt: „Varga Zoltán pszichotherapeutaként dolgozott évtizedekig a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Az idők megrendítő változása miatt kicsöppent a - mint mondja - "rettenetes" egészségügy sajátos zárt rendjéből. Több évtizedes tapasztalatait az "emberi jelenségről" egy másik, ugyancsak zárt rendszerben sikerült "értékesítenie": a versenyszféra világában. Közelről látta és látja a hatalom természetét és működését, és mivel éles szemű megfigyelő, ráadásul remek mesélő, érdemes figyelni rá.” Fűzzük rögtön hozzá: Varga nemcsak jó megfigyelő, hanem a dolgok lényegét és valódi működésmódját kitűnően felismerő elemző - ez avatja a megállapításait nagyon értékessé. Az „emberi jelenséget” éppen az teszi nehezen megfejthetővé, olykor szinte megfejthetetlenné, hogy ehhez meg kell találni és megérteni a többnyire rendkívül összetett és bonyolult belső és külső mozgatóerőit és azok összjátékát. Amint a könyvéből kitűnik, ő kiválóan ért ehhez, s ettől lesz műve nemcsak érdekes, hanem kiemelkedően tanulságos is. Szóljon innen a könyv néhány belőle vett idézettel önmagáról, önmagáért:

Ha ügyesen adagolják és vezetik fel a dolgot, az ember bármilyen jó tulajdonságot képes elismerni magáról.” * „A vezetőt a környezet mintegy "megkísérti", hogy elhiggye magáról, hogy ő más, valószínűleg több és jobb, mint alárendeltjei. Amilyen mértékben egy közösség vezetője áldozatul esik ennek a kísértésnek, olyan mértékben távolodik el a valóságtól, annyira dermed meg az agya, romlik a külvilág bonyolult ingereire adott válaszainak nívója. Márpedig ennek a kísértésnek minden vezető ki van téve. Az így elváltozott személyiség a munkáját még el tudja látni, de emberileg már nehezen megközelíthető. A helyzetnek hosszabb távon a munkája is kárát látja.” * „Gondoljunk bele, milyen mértékű belső biztonság, szellemi rugékonyság, realitásérzék, önismeret, önirónia, és még sok egyéb szerencsés tulajdonság együttese szükségeltetik ahhoz, hogy a vezető ne essék áldozatául a környezet kísértésének. És amennyire lehetséges, immunis maradjon a hatalom fertőző mellékhatásaira.” * „Baráti társaság szolidaritására nem épülhet egy szervezet működése. A barátság is pillanatok alatt tönkremegy.” * „Csak maga a vezető döntheti el, kiről gondolja, érzi úgy, hogy szívesen dolgozna vele. E választási szempont alkalmazásánál a vezetőnek abszolút mértékben szubjektívnek kell lennie. Azt mondhatnám, ha valaki nem állhatja a magas termetűeket, sokat kockáztat, ha fontos és bizalmi munkatársat a kosaras termetűek közül választ.”


Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) © 2011, MINDEN JOG FENNTARTVA