2011.04.21.

A nagy dobás

Szerző: Michael Lewis

A Wall Street tartja a tétet

Alinea Kiadó, 2010

A XX. században az ember feltalálta a csúcstechnológiás fegyvereket, az ördög pedig a kezébe adta a származtatott pénz- és tőkepiaci eszközöket. A Tudás Fája ezúttal is vészthozó gyümölcsöt termett.

Az Alinea Kiadó 2005-ben adta ki a szerző Brókerpóker c. könyvét, amely igen érdekes, s nem kevéssé megdöbbentő közelképet festett a tőkepiacok egyik szegmenséről, a kötvénykereskedelemről, és abban is az 1980-as évek világáról. Ez a szegmens akkor nőtt fel a legnagyobbak közé, gyökeres változások közepette - jórészt ezt tükrözi Lewis elbeszélése. A Brókerpóker nem mellesleg az akkori világ egyik leghatalmasabb pénzügyi szolgáltatójának, a Salomon Brothers-nek a története, amely az ő ottlétének időszakában vált a legnagyobb kötvény kibocsátóvá és -kereskedővé, és szintúgy ekkor tornyosultak fel benne azok a problémák, amelyek a hanyatlását okozták. Leleplező beszámolót adott arról, miként gazdagodtak meg a Salomon, és a hozzá hasonló befektetési szolgáltatók, s mindezzel magáról a kötvény üzletág „aranykoráról”.

Ez az újabb műve a közelmúltnak - a mértéktelenül és kalandor módon túlhajtott hitelezésből és az arra épített „trükkös” értékpapír ügyletekből kiinduló - a világgazdaságot szó szerint megroppantó pénzügyi válsága nyomán született, és az amerikai, valamint a globális pénzügyi rendszernek azokat a hihetetlen repedéseit mutatja be, ahonnan az kirobbant. Könyve három az egyben: kissé túlírt gazdasági horror; gyilkos kritikai elemzés az amerikai pénz- és tőkepiac legnagyobb súlyú szegmensének működéséről és csalárdságairól; és vádirat arról, hogy ez a pénzügyi rendszer hogyan rabolja ki az embereket - egyrészt közvetlenül, azzal, hogy felelőtlen hitelfelvételekre csábít, másrészt közvetett úton, akként, hogy az önmagukat a profitéhségükben bajba keverő pénzügyi intézményeket a kormányaik az adófizetők pénzén mentik ki. Az elemzés elegendő ahhoz, hogy a laikus olvasó is megértse, miként működik mindez, s csupán azokban a szakemberekben hagy hiányérzetet, akik a trükkök jogi és pénzügy konstrukciós részleteit is meg akarnák érteni. A vádirat publicisztikaként értendő, s bemutatja, hogy a pénz nemcsak mozgatja, de ki is rabolja a világot, az ebben élenjárók pedig nemcsak bántatlanul megúszhatnak mindent, de még óriási jövedelmeket is húznak belőle.

Lewis ugyan olykor túlbeszéli a mondandóját, ám akit érdekel ennek a szép, új világnak a működése, feltétlenül érdemes elolvasnia - legfeljebb néha ugrik valamicskét. Igaz, a leírt ügyletek gyakran kaotikus gazdasági tartalmának megértését olykor a nem éppen kristálytiszta fogalmazás is nehezíti.
Aki mindezt olvasván megőrzi a nyugalmát, talán nem igazán érti e könyv gazdasági mondanivalóját. Ez az igazi kapitalizmus: nem kell olyan primitív dolgokkal vacakolni, mint emberek dolgoztatása, ipar, mezőgazdaság, hagyományos kereskedelem, nehézkes, macerás kizsákmányolási technikák, hanem lenyúlni a pénzt csúcstechnológiás, nagyüzemi módon azoktól, akik megkeresték! Azt pedig különösen döbbenetes és felháborító olvasnunk, hogy milyen szerepet játszottak mindebben a nagy hitelminősítő cégek - azok, amelyek a minősítéseikkel országok sorsáról is döntenek. A nagy dobás valójában óriási, gátlástalan, és döbbenetesen sikeres zsarolás. A nagy pénzügyi cégek arra játszottak, hogy minden baljós ügyletet megengedhetnek maguknak, amivel rengeteget keresnek, a kormányzatok pedig majd úgysem hagyják, hogy az ezekből felhalmozott veszteségeik maguk alá temessék őket.
Lewis a történtek összegzésénél így beszél: 2009 elejére az elhibázott befektetések együttesen több mint ezermilliárd dollárnyi kockázatot és veszteséget eredményeztek, amit a nagy Wall-Street-i befektetési bankokról egyenesen az amerikai adófizetőkre hárítottak át. Fűzzük ide: a „nagy dobás” következményeiben más országok bankjai is rengeteget veszítettek, s őket a saját kormányaik mentették ki a bukásból, a maguk adófizetőinek pénzén.
Világunk megértéséhez érdemes mindezen elgondolkodnunk. Egy bank számára semmi sem rosszabb, mint ha a kihelyezését veszteségként le kell írnia. Vajon ha tudnák, hogy nem mentik ki közpénzen őket, mernének-e az itt leírtak szerinti ügyletekbe bocsátkozni? Aligha! S mernék-e tömeges bedöntéssel fenyegetni az adósaikat, amivel nagyrészt veszteségként kellene leírniuk a bedőlt hiteleket? Aligha! Sokkal inkább kényszerűen is megpróbálnának valamilyen kölcsönösen megfelelő megoldást találni.


Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ) © 2011, MINDEN JOG FENNTARTVA